Kár lenne boncolgatni azt, hogy jut el valaki oda, hogy a mérleg 3 jegyű számot mutasson, mert ez nem csak az evés élvezetére vezethető vissza. A függőség okai, "az egyetlen boldogság forrás", " a mai nap után megérdemlem" életérzés mind, mind ott motoszkálnak egy sokat evő ember agyában. Mozgás? Igen, eljutsz arra a pontra, amikor már nem szívesen mutatkozol edző ruhában mások előtt, nem szívesen kezdesz el mozogni és ugráltatni a túlsúlyos testedet a közönségnek. És itt kezdődik az ördögi kör. 

Sosem voltam nádszálka :) Amennyiben emlékeim nem csalnak 6. osztályban 52kg voltam, a szalagavatómon 85kg körül, 21 évesen 104kg, majd 119kgval mentem szülni a nagyobbik fiammal. A súlyom negatív evolúciója :D Érdekes így leírva látni. Lehetne boncolgatni az egyes ugrások okait, de azt hiszem felesleges. Hozzáteszem boldog, kiegyensúlyozott embernek éreztem magam. Nem zavart a súlyom, megtanultam hozzá felöltözni, volt egy erőteljes kisugárzásom hozzá, pozitív visszajelzések értek folyamatosan a környezetemből ( ez a későbbiekben elég sok problémát fog okozni, majd meglátjátok miért) és nőként is megkaptam akire és amire vágytam. Gyorséttermekben dolgoztam 17 éves koromtól kezdve - eléggé kecskére a káposztát eset volt ez :D 

Mint említettem emberileg, lelkileg, nőként jól éreztem magam, elfogadtam a kinézetemet. Aki megpróbált rávilágítani a helyzetemre azt könnyen le tudtam rázni magamról, mert a súlyom ellenére egészségügyileg is teljesen rendbe voltam, minden értékem a normálisnak felelt meg. 

És akkor pár szó az evési szokásaimról. Egész nap, bármi amit megkívántam :D Főétkezések mellett sok-sok nasi, jaj imádom az egész mogyorós csokit! Általában levest nem ettem, hanem második féléből jó sokat, akár 2-3 adaggal is. A fagyit is imádom :D Nem volt időm magamra főzni, így általában a jó öreg Budapest adta lehetőségeket kihasználtam a "minden sarkon egy jó gyros!"-t és a munkahelyem adta személyi étkezést is maximalizáltam. 

 A kezdetek....