Második szülés.

Az ember már tudja mire számítson, mire készüljön, vannak elképzelései arról, hogy mi hogyan fog történni s mit szeretne esetleg másképp, mint először. Ezzel én is igy voltam. Vonzott az otthonszülés lehetősége, de valahogy nem volt elég bátorságom hozzá, hogy a családi- és általános közvéleménynek ellent menjek (majd a harmadiknál :D ) . Igy kórházi, háboritatlan szülésre készültem, felvértezve magam a kórházi protokoll ellen, Kemény utolsó hetek voltak, másik városba NSTre járni, napi 8-10kmes sétákkal, nem túl pihentető, ezért megkönnyebbüléssel fogadtam az orvos javaslatát miszerint 40+5re feküdjek be a kórházba. Igy két nap teljes pihenés, nyugalom várt rám, amire nagy szükségem volt. 04.16.-ai oxitocin terhelés volt belelengetve, mint lehetőség, amit tudtam hogy nem akarok engedni, igy ezt igyekeztem Vencelnek sugallni: "Szeretném, ha hétfőn találkozhatnánk!" Vasárnap este a barátnőimmel azon mosolyogtunk, hogy ülök a jóslóim felett, s amint elkezdem mérni a fájások gyakoriságát, elmúlnak. Aztán 0:39kor valahogy tudtam elkezdődött. Ettől függetlenül, mivel csak 8-10 percesek voltak es túl nagy fájdalommal nem is jártak feküdtem az ágyban, egyik oldalamról a másikra fordulva és megkockáztatom, hogy nagyon jókat is aludtam két összehúzódás között :D  Aztán 3:20kor úgy gondoltam ideje fürdeni egyet, a szervezetem azonnal reagált, beindul a tisztulási folyamat is, igy 25 perc múlva tértem vissza a szobába, már 2 perces erős fájásokkal. 3:52kor jeleztem a szülésznőnek,hogy azt hiszem szülünk. Megjegyezte, hogy nagyon mosolyog még biztos van idő, majd a váltóműszak felrak NST-re, 6órakor. Ezen még jobbat mosolyogtam, ahogy gondolja...Visszasétáltam a szobámba, hívtam páromat, jeleztem mindenkinek, aki fontos számomra,hogy Vencel elindult. Ekkor csak megérkezett a szülésznő is, és átsétáltunk a szülőszobába, Elég lassan haladtunk :D fájás, kapaszkodás,ringatózás, nagy sóhajok, séta, beszélgetés a szülésznővel :D elvoltunk...beértünk, gyors vizsgálat, gyors telefon- Doktor úr, eltűnt a méhszáj, siessen! Anyuka gyorsan jöjjön, beöntésre nincs idő, mindjárt  megszül. Na ott elröhögtem magam, 10 perce még a váltós műszakra vártunk, erre mindjárt megszületik :D Gyors hálóing csere, ah jó lesz az, siessünk. Én siettem ahogy tudtam :D Sejthetitek...Ágyra fel ( nem volt más igényem a szülési pózra, tökéletesen megfelelt) ! Doktor úr beviharzott, gyors öltözés neki is, kézmosás, vizsgálat, hoppá magzatburok kilyukadt, ezzel egyidejűleg az első tolófájást is megéreztem, igy a magzatviz nem elcsordogált, hanem beterítve mindent (dokit is) robbant ki :D ismét hangos nevetés..:D Igy belegondolva végig nevettem az egészet :D A 3. tolófájásra teljes egészében megérkezett Vencel. Na de apuka hol volt ezidő alatt? Aszódról volt kerek 48 perce odaérni hozzám (mint utólag ugye kiderült ) 12 perc alatt megérkezett hozzá a kocsi, anyósom is aki a nagyfiammal maradt. Aszód- Hatvan 20km...És mint az amerikai filmekben, apa belép a szülőszobába, rámnéz, odaszalad s abban a pillanatban megszületik a fia. Micsoda időzités :D Igy "kereken" 4óra 1 perc alatt megszületett Vencelünk, 3700gr 55cmmel. Öröm, boldogság,felszabadultság, hála, büszkeség..nem tudom, hogy vagyunk képesek egyszerre ennyi mindent érezni. 

Egyetlen felesleges beavatkozás történt, a branül felhelyezése, amit az utolsó tolófájás előtt döftek belém, nem is értem minek, mért nem lehetett vele már megvárni a végét, de amúgy sikerült, amit szerettem volna. Vencel megadta nekem a "könnyű" szülés élményét. Igen az utolsó 50 perc piszkosul fájt, de amikor már úgy érzed,hogy nem birod tovább, akkor már a kezedben is tartod a kisCsodát.

Doktor úr és a szülésznők is megjegyezték, hogy köszönik, hogy hagytam őket aludni, de azért egy 10 perccel hamarabb szólhattam volna :)